Sajnos nem néz ki jól. Biztos jobb lenne a hatás, ha nagyobb lenne a vetítő fényereje, kérdés, hogy reális méretű projektorral ez elérhető-e. Meg az is, hogy szabad-e, érdemes-e ezzel küzdeni…
Annyi biztos, hogy a vászon „gyászkerete” kiemeli a problémát (a fényerőhiányt), és önmagában is szarul néz ki. Ebből az a tanulság biztosan levonható, hogy nem szerencsés fekete keretes vásznat (főleg felvett) előadás dizájn-hátteréül használni.
De járjuk kicsit körbe a vetítés „láthatatlanságának” kérdését:
A képen látható vászon legalább 6 méter széles. Induljunk ki ebből, leellenőrizni úgysem tudjuk. Furcsa kicsit a képarány, inkább 21:9-nek, mint 16:9-nek tűnik, de ennek sincs nagy jelentőssége.
Kiindulva abból, hogy maga a videofelvétel kiváló minőségű, biztosak lehetünk benne, hogy a színpad általános megvilágítása elérte az 1 000 luxot. Nem akarok többel kalkulálni, ez is tanulságos végeredményhez fog vezetni!
Szóval, vegyünk egy 6 méter széles vásznat, ami 3 méter magas (ha a képből indulunk ki), vagy 3,375, ha 16:9 a képarány, tehát gyorsan kiszámolhatjuk, hogy 18-20 m2 felületet kell kivetítenünk úgy, hogy legalább 1 000, de inkább 1 200-1 500 lux legyen a vászon megvilágítottsága. Más kérdés, hogy 2 000 lenne az optimális, csakhogy…
Átlagos vászon-minőség, gépelhelyezés, optika mellett már az ezer luxhoz is legalább 20 ezer ansis gép kell, az 1 500 közelébe 33-35 ezer ansi Lumennél, a 2 000 luxhoz hez pedig közel 50 ezres vetítővel kéne „támadnunk”.
Ezek a kis „játékszerek” először is nem olcsók. optikával, ezzel-azzal biztos, hogy nettó 10 millió fölött kezdődik bármi, ami 20 ezer ansi fölött képes képet kipréselni magából, hogy a 30-as kategória bőven 20 millió fölötti induló áráról, a 45-50-es vetítők 30 milliót meghaladó árcéduláiról ne is beszéljünk.
De tételezzük fel, pénz van dögivel… (hihi) Akkor is marad az elhelyezés, hőtermelés, és mindenek előtt zaj problémaköre. Nem tudom, honnan és mivel vetítettek ezen a koncerten, de a klasszikuszenei koncert (és prózai színház) örök és fő ellensége minden, ami zúg-zörög, forog-pörög, ventillátora van, bármilyen zajt kiad magából!
Ma már a vetítés-technika is kínál erre megoldást (Digital Projection Satelite MLS – vetítés a terembe vitt zaj. és hőterhelés nélkül), de ennek még a fentiekhez képest is tízmilliókkal magasabb az ára.
Talán már érzi a kedves olvasó: ez inkább zsákutca, mint egy kis tapasztalattal, fifikával megoldható röpke probléma.
Annyit azért szeretnék hozzátenni, hogy élőben talán kicsit kevésbé volt feltűnő a fényerő-hiány. Biztos nem volt jól látható a háttér, de az emberi szem annyira jó alkalmazkodóképességgel rendelkezik, hogy talán itt is „bele lehetett látni” az egyébként alig észrevehető tartalmat!
És akkor vonjuk le a tanulságokat:
- Gyászkeretet biztos ne adjunk a hátterünknek, főleg, ha annyira nem szomorú a helyzet…
- Ha képet akarunk megjeleníteni, akkor azt olyan eszközzel tegyük, amely a vetített méretben képes a környezeti (jelen esetben színpadi) világítással felvenni a versenyt
- Ezt méginkább tartsuk be, ha az előadásról nyilvánosságra kerülő felvétel is készül
- Gondoljuk át a képalkotási technológiát: négyzetméterenként millió forintból kiváló felbontású és fényerejű LED-falak kaphatók, ráadásul ha kell, passzív hűtéssel, így a vetítéssel sem feltétlenül érdemes vesződni. Már a kültéri LED-falak, melyek 4-5 000 Luxnak megfelelő fényerővel rendelkeznek, általában 3,9 mm-es vagy még kisebb képponttávolságot tudnak, így garantált a 6 méteren közel full-HD, vagy akár azt meghaladó, minden igényt kielégítő felbontás!
- Ha pedig más választás nem marad, akkor, főleg ezeknél a nagyon klasszikus stílusoknál ne küzdjünk az elemekkel: a műértők vetített kép nélkül is élvezni fogják a koncertet, a többieknek pedig teljesen mindegy!
Az eredeti felvétel (elsősorban műértők számára): https://www.youtube.com/watch?v=VHre-G8wlb4&t=1339s
