Ígérem, sok magát “függetlennek” mondó site-tal szemben, 1. nem ígérek függetlenséget, 2. ennek ellenére nem a saját cuccom felmagasztalása, minden másnak a szétalázása lesz az irány. Ehhez még hozzátehetem azt az ígéretet is, hogy semmiől sem lesz egyetlen picurka cikkecske sem, csak azért, mert “kedvenc” gyártóm egy új semmire sem jó funkcióval (vagy ne adj’ isten, csak egy új beűjellel) színesítette a ternéket, tulajdonképpen csak azért, hogy ismét írni, beszélni lehessen róla.
Na de, miről is van éppen szó?
A Digital Projection itthon még kevésbé, a Pro-vetítés világában annál inkább ismert angol cég. A következő 8 mondat lenne a reklám helye, így ezeket átugrom.
De van egy cuccuk, ami már csak azért is megdöbbentő, mert senki másnak hasonló sincsen! Ez pedig a Satelite MLS. Nem keveset küzdöttek vele, de mostmár mi is láttuk, tapogattuk, bemutattuk: működik!
Kezdjük egy picit távolabb: a hangosítás világában természetes volt a kezdetekkor, és még sok-sok évtizeden át, hogy a hangrendszerek passzívak, azaz a hangszóró és azt azt befogalaló hangláda “csak szól”, a hangjel erősítése a teljesen különálló erősítőben, végfokban történik. Aztán persze jött az aktív hangfalak világa, ma már sokkal több beépített erősítős hangláda szaladgál a világban, mint passzív, erősítő nélküli.
A vetítőkkel amióta világ a világ teljesen más volt a helyzet. Teljesen természetes módon a fényforrás, azaz sokáig az izzó, ma már lézer-dióda közvetlenül a képet létrehozó egység mögött foglal helyet. Nem is lehetett volna ez másképpen, hiszen a fényt “elvezetni” még ma is bátor vállalásnak tűnik, szemben a hangjellel, ami a megszokott kéterű hangszóró-kábelen mindig is kiválóan vezethető volt.
Ezen bevezetőből talán már érzi az irányt a nyájas olvasó: a Satelite MLS egy “passzív” vetítőrendszer, amelyben a fényforrás (az erősítő analógiájára) elkülönül az optikai, képalkotó egységtől (ez lenne a hangszóró, meg az azt befoglaló láda).
Azt talán említetenem sem kell, hogy a feladat nem egyszerű. Bár az optikai szálak ma már mindennapos részei életünknek (ha nem is tudunk róla – de higgyük el – nélkülük az internet nem is létezhetne!), lomoly fényteljesítményt elvezetni egyáltalán nem magától értendő feladat.
Ilyen felvezetés után mindenki sejtheti, hogy egy bonyolult és ennek megfelelően drága cuccról van szó! Ennek megfelelően válaszoljuk meg az első kérdést? Mi a fenének van rá egyáltalán szükség?
A professzionális vetítési feladatok manapság 8-10 000 ansis gépeknél kezdődnek, de mára midnennapossá váltak a 15-20 ezres és még ennél is nagyobb vetítők is. Ezek, az izzónál magasabb hatásfokú lézerek ellenére is jelentős hőt termelnek, nem beszélve arról, hogy a a fény-generálás és hűtés együttesen csak jelentős térfogatban fér fel.
Ezért a vetítők a rendezvénytechnika szinte legnagyobb és legnehezebb gépei, melyek ráadásul jelentős zajt és hőt is termelnek maguk körül. De ez még a kissebbik baj! A projektorokat mindig a legrosszabb helyre kell tenni. Messze a vászontól, de többé-kevésbé szemben vele. Nagyon ritkán van mód a hátulról vetítésre, így – főleg a nagyon exkluzív, művészi terekben a vetítés a legnagyobb kihívás!
Erre keres, és talál választ a Satelite MLS azzal, hogy lehetővé teszi a fény-generálás akár 100 méterre eltávolítását a vetítési pozíciótól, ezzel a zaj- és hőtermelés 95%-át eleve kizárja a teremből. Ráadásul így az optikai képalkotáshoz szükséges térfogat is kb. a tizedére csökken, tehát a térben elhelyezendő “kubus” is sokkal, de sokkal kisebb!
Tipikus felhasználás: operaház, prózai színház, klasszikuszenei koncertterem, nagyon magas presztízsű kongresszusi terem, ahol a LED-fal, mint megjelenítési mód (nem az ára miatt) nem jöhet szóba.
Áráról annyit, hogy többé-kevésbé kétszer annyiba kerül adott felbontás és fényerő a normál vetítéshez képest. Ez az arány a kis rendszereknél (10 kAnsi, WUXGA) még rosszabb, viszont 4-8K-s felbontás és 30-40 kAnsi fényerő, több vetítős rendszerek esetén pedig javul…
Műszaki specifikációk, bemutatók, filmek, érdekességek az alábbi linkeken:
