Nincs miért tagadni: nagyot alkotott a társaság: Fiatal csillagunk érthetetlen, de mégis ezer féle módon magyarázhatóan bevonzott legalább 150 ezer embert, a háttér pedig igencsak kitett magáért: ilyet, hazai kivitelezésben még nem látott a világ. Nagy gratula mindenkinek.
Ezen túlvagyunk…
Csak az a hang, az a fránya hang ne lenne… Meg főleg, ne az (egyik) legfontosabb lenne!
De az!
Én, talán koromból is adódik, nem tartozom az elsődleges rajongók közé, bár érdeklődéssel figyelem az utóbbi idők mindent elsöprő média-visszhangját, és a zenei élményre is igyekeztem “felkészülni”, őszintén bevallom: a dalszövegek nem mennek (még) fejből…
Pedig sokat dobott volna az élményen ezek ismerete, mert sajnos a szövegérthetőség hiánya még 1-1 szó kihallását is lehetetlenné tette. Sok számban még az ismétlődő refrének sem…
A Puskás koncertekkel kapcsolatosan sokszor leírták már, hogy főleg a karéjokon gond van az akusztikával. Sok együttes, előadó futott már bele ugyanebbe a problémába, úgy látszik, egyelőre nincs, vagy általánosan nem ismert a megoldás.
Pedig nagyon fontos lenne, hogy megtaláljuk a kulcsát a Puskás hangosításának. Ezen múlik, hogy fogunk-e itt komoly koncerteket látni, hallani, ez (is) feltétele lenne, hogy belekerüljünk a nagy világ-turnék körforgásába.
