Szép idő volt, végre! A szerda jó nap egy kis bulira, két nap előtte, már csak kettő hátra, oszt’ megint hétvége, éljen!
Vének vagyunk, de az előadók még így is az apáink lehetnének, örüljünk, ameddig láthatjuk őket! – így kerültünk ki Légrády Zsolt barátommal a Tabánba.
A Mobil Mánia koncert közepe felé értünk ki, és már akkor is nagyon sokan voltunk… Ennek, mármint a tömegnek a hangosítás szempontjából még lesz szerepe!
De előbb nézzük, mi fogadott bennünket. Íme:
A kicsit később érkezők már egy kicsit látványosabb első benyomást kaptak:
De félreértés ne essék! Ez nem a Bivalybasznádi falunapok színpada. Ezt a nagyérdemű budapesti publikum kapta a főváros legnagyobb rendezvényére!
Nézzük meg egy kicsit közelebbről, miben is gyönyörködhetünk így, még világos nappal (merthogy a négy zenekaros koncert harmadikjaként színpadra álló Deák Billnél még mindig bőven világos volt – ahogy a képen is látszik, szóval a sötétség „ápol és eltakar” szerepét itt kár lenne túlértékelni!
Szóval látunk két szép állványt, layert, rácsostartót, nevezzük bárminek, a kérdés inkább az, hogy miért látjuk egyáltalán? És miért látjuk, ami alatta, mögötte van, az egyébként szokásos, csak normál esetben eltakart back-stage-et, a ládákkal, rack-ekkel, mindennel, ami egy ilyen kitelepülés velejárója? Egy fekete függönyre, nagy molinóra, bármi takarásra már nem futotta?
Az igazi gáz a jobb oldal. aleg a koszos-szürke, oldalt lelógó, gyűrött, célját tekintve magyarázhatratlan ponyva viszi a prímet, de az „otthagyott” Szerencsejáték Zrt. reklámnak tűnő tábla, a háttér-kupleráj és a „biztos kötelező, de hogy néz már ki”? menekülési irányjelző tábla sem semmi, főleg annak fényében, hogy sötétedés után (amikor igazán szükség lenne rá) kivilágítás hiányában nem is látszott… Jaaa… és nem sikerült két egyformát találni, nagyítsatok csak rá a totálra, a balra nyíl másképpen néz ki… Mintha a jobb és a bal tornyot más cég építette volna, vagy mi folyik itt?
A „line-up”, akik miatt mégis, mindenek ellenére is megérte kimenni:
Mindenki nagyon kitett magáért, jó egészséget, még sok fellépést kívánok mindnyájuknak!
Hangosítás
Papíron ez egy nagyon jó cucc. Új, Meyer, mi baj lehet? Csak annyi, hogy nem elég. Ide a 10-10 láda egyszerűen nem volt elég. Ez rock. Bőven kéne a 100+ dB, és csak az első 30 méteren!
A Mobil Mánia meg Deák Bill alatt próbálkoztak még 103-105 dB-vel az FOH-nál mérve, de itt már nem volt meg a levegőssége a cuccnak. A dalszövegeket vagy tudtad fejből, vagy gőzöd sem volt miről énekelnek a színpadon. Egyszerűen nem fért már el az ének a basszgitár-billentyű-dob (meg még ez-az) terhelés fölött.
Aztán a Bikinin más lett a felállás. Tök jól szólt (legalábbis a meredek rész aljáig), egész jól érthető volt az ének (ennek azért lehetett más oka is…), de mégis: rendben volt a hangkép. Jaaa… hogy lejebb mentünk úgy 6 dB-vel, 96-98 környékére? Mármint az FOH-nál?! Így teremtődött meg az ének számára a tér? Erről azért ne feldkezzünk meg! Kérdés, elég-e egy ilyen kellemes, de manapság csak „szalonzene hangerőnek” tekinthető szint egy Bikini konertre.
Ráadásul, az első, szelfis képen látható sokezer ember mind feljebb, távolabb állt. ők, bármilyen Delay-hangosítás hiányában mit hallhattak? Mi maradt a tetejére? 85 dB? Vagy még annyi sem? Ezen a szinten még a kütyüjeink sem szólnak, hogy „hangos a környezet!” 2024-et írunk, vagy mi a fene?!
Az Index is beszámolt a fesztiválról, és visszatérően kevesli, szidja a hangosítást a cikk. Muszáj így, az amatőrök előtt is lejáratnunk a szakmánkat?
Szinpadkép
Nulla. Sokkal jobban nézett ki Szekszárdon a Pünkösdi Fezstivál bő két héttel később (azért ott is tudtam elégedetlenkedni: Most éppen Szekszárdon nem látom az arcokat), de a maga szintjén az a meló sokkal korrektebben volt elvégezve. Háttér nincs is (igen, jól látjátok a képeken, nincs LED-fal, a Mobil Mánián még volt egy direkt vagy véletlenül ferde molinó), a lámpák hozták a minimál kötelezőt, de semmivel sem többet, sőt az sem mindig. További duma helyett álljon itt néhány kép és egy videó: (a címlapként is szolgáló full vörös talán a legjobb elkapható látvány volt…)
És kattintásra itt egy videó, messze nem a legrosszabb részről, látványról…
Videótechnika
Hát… hogy is mondjam? A két oldalsó LED-falat már említettem, azokkal semmi baj sem volt, legalábbis fizikailag. Pl. a konertek között unalomig játszott reklámblokk tökéletesen jelent meg rajtuk…
Na de a kamerakép… Az alábbi videó sokat elárul már „kezdésnek”:
Nem mondom, az öt éves telefonom video-képessége is hagy kívánnivalókat maga után, de a kiégett arc, a homályos kép nagyrészt a rendszer, és nem a telefon bűne!
Egy kis mélyebb szakmázás: Volt egy fejgép, meg egy kamera. Mindettő az FOH-ban elhelyezve, lévén az volt az egyetlen emelvény az egész domboldalon… A fejgép (éljen – itt legalább volt profil világítás) kb. fele olyan teljesítményű lehetett, mint ami a megfelelő megvilágítottságot hozta volna a szép nagy, de láthatóan a sötétet kezelni képtelen kamera számára. A szemben elhelyezés pedig mindkét eszköz esetén óriási gáz volt a Deák Bill alatt többször is, mivel Ő nem tud mozogni a színpadon, a mikrofonállványra pedig időről időre szüksége van: az pedig pont szétvágja a testét, belelóg az arcába a pont szemből elhelyezett kamerán… Nem kéne egy kicsit előre gondolkodni???
De ez még nem minden, csak most jön a feketeleves! Kéretik megnézni a következő videót:
Ennél sokkal duvább mozgások is voltak korábban, csak azokat nem sikerült elkapni… Világosban még csak-csak megtalálta a kamera a szólózó hangszert, de ahogy besötétedett, olyan lengéseket láthatott a nagyérdelmű, hogy beleszédült… Igen, jól gondoljátok: egy, azaz egy kamera az FOH-ban, „élő, egyenesben” – keverés, akár egy fix totál, bármi nélkül!
Erre volt pénz? Vagy ennyire lenézzük a közönséget, az előadókat? Vagy bárki elhiszi, hogy ez elfogadható szint 2024 tavaszán?
Válaszokat, véleményeket szívesen veszek kommentben a Zaj Stúdió facebook oldalán, ahova idekattintva azonnal eljuthattok. Kérlek, a politikát hagyjuk ki, szigorúan szakmai szemmel nézzük a problémát!
A fesztiválra kilátogató legalább 10 ezer ember is megérdemelne a szervezőktől egy „sorry-t”, de a művészektől – nem tudom ki helyett – én kérek elnézést, hogy nem sikerült biztosítani számukra a méltó körülmények közötti fellépést!
