Sok mindenről beszéltünk már, de amint az a második rész végén ki is derült, rengeteg téma van még hátra, ezek közül a dimmeléssel, programozással, menürendszerrel kapcsolatosakat vesszük most sorra.
Kezdjük a dimmelés látszólag egyszerű, gyakorlatilag a végtelenségig bonyolítható probléma-körével:
Az olcsóbb termékeknél már az is örömöt tud okozni, ha a dimmelés során nincsenek villanások, hirtelen váltások, a teljes értéktartományban (DMX 0-255) látszólag egyenletesen változik a fényerő. Egy pár tízezer forintos lámpától ne várjunk ennél többet!
A következő nagy kérdés az alsó tartomány. A LED-ek dimmelésénél mindig a 0-10% közötti fényerősségnél voltak problémák! Kezdődik azzal, hogy egyáltalán milyen fényerőn jön meg a lámpa fénye, mivel a halogén izzóknál természetesen alsó tartományi “izzás” itt nem hogy nem természetes, de egyáltalán nincs is, és az is csak az elektronikától függ, hogy a teljes fényerő hány százalékán jelenik meg, illetve tűnik el a fény felfelé, illetve lefelé dimmelés esetén. Ez problémát építészeti vagy szórakozóhelyi világítások esetén egyáltalán nem okoz, de színházban, koncerten bizony nagyon zavaró lehet! Többek között ez a probléma riasztotta sokáig el a színházi szakembereket a LED-ek használatától, és még ma is sokszor ellenérvként merül fel, pedig a minőségi (persze drágább) eszközöknél ez (és szinten minden más) probléma 100%-osan megoldottnak tekinthető!A dimmelés minőségét nem tudjuk egyetlen eszköz vizsgálatával eldönteni! Tipikus hiba hogy az alsó tartományi nyitás/zárás nem egyforma fényerőn/DMX-értéken történik meg, vagy ugyanitt furcsán, nem egyformán viselkednek a lámpák. Ez is színházas, koncertes felhasználás esetén válik komoly gonddá, így ezen területek felhasználóinak érdemes figyelni rá!
A dimmergörbe felsőbb területein ma már kevés gond szokott adódni, illetve ezek inkább csak műszerrel kimutathatók. Más kérdés, hogy maguk a görbék termékenként nagyon változatosak lehetnek (két különböző lámpa teljesen más dimmer-görbét produkál, pl. az egyik parabolikus, a másik pedig hiperbolikus, így lehet, hogy DMX 80-nál az előbbi már 70-80%-os fényerőn, utóbbi még csak 20-30%-os fényerőn működik, nem is beszélve a “bekategorizálhatatlan” dimmergörbékről, de ezeket akár a pultunk, akár a kezünk (ahogy a potit húzzuk) végső esetben pedig a közönség szeme jól kompenzálják!)
Amennyiben RGB(xxx), tehát színkeveréses reflektorról beszélünk, akkor a dimmelés problémája sokkal összetettebbé válik. Megint jön az a fránya pénz: az olcsóbb lámpák egyszerűen megoldják a dimmelést: minden színcsatornát azonos mértékben változtatnak, függetlenül az általa halytott LED karakterisztikájától. De mivel az egyes színes LED-ek nagyon másképpen viselkednek az egyes meghajtási szinteken, így a piros, a kék, a zöld és a többi színcsatornát képviselő LED-ek nem egyforma mértékben fogják a dimmelés egyes fázisaiban fényerejüket változtatni. Ennek hatására nem csak a fényerő változik dimmelés közben, hanem maga a szín is! Szerencsés esetben nem olyan mértékű ez a probléma, hogy egy dimmer fel-lehúzás esetén szemmel látható legyen (bár sajnos erre is jobb felkészülni a nagyon olcsó lámpáknál), de abban az esetben, ha több lámpát egy kevert színnel (amelyben 2-3 vagy még több LED-együttesen világít) több dimmer-szinten szeretnénk statikusan használni, akkor szinte biztos, hogy láthatóan különbözni fog az általuk vetített szín is. Ez persze manuálisan, a pult segítségével kikompenzálható, csak rengeteg plusz munkát jelent. Tipikus probléma ez pl. kiállításokon, vagy architekturális látvány-világítások esetében, ahol egy szép, egy színű világítási képet szeretnénk sok, különböző dimmer-szintű lámpából összeállítani, és megdöbbenve tapasztaljuk, hogy mindegyik más színnel világít, és az esztétikusnak szánt összképünk inkább egy búcsú mutatványos sátrához kezd hasonlítani…
A nagy gyártók – persze ennek megfelelően nem a legolcsóbb termékekhez komoly színkompenzációs rendszereket alkalmaznak ezen problémák kompenzálására, amely lehetővé teszi nem csak az eddigiekben leírt gondok áthidalását is, hanem olyan, még nem is említett csapdák elkerülését, mint ugyanazon termék különböző szériákból származó tagjai közötti szín-különbségek, javított (LED-cserélt) lámpák szín-elütése a többi, nem javítottól, hogy az egy gyártótól származó, de különböző típusú lámpák színei, dimmergörbéi, viselkedése közötti különbségekről ne is beszéljünk! Hogy jó példát is hozzunk, a Philips az összes LED-es lámpájára szín- és dimmer-azonossági garanciát vállal, így a Philips Selecon, Philips Showline, és a Philips Vari-Lite termékek is tökéletesen “kompatibilisek” egymással. Erről nemrég egy cikkünk külön is megjelent:
http://www.zaj3.hu/index.php/2016/01/15/komplett-szinpad-vilagitasi-portfolio-a-philips-entertainment-tol/
A lámpák saját (és külső) programozhatósága, menürendszere, kezelőszervei
A professzionális felhasználások nagy részt vezérelt eszközöket alkalmaznak, így azt hihetnénk, nem olyan fontos a menürendszer: lehessen egy DMX-címet adni, azt kezét-csókolom… Csakhogy! Biztos, hogy boldogok leszünk, ha a piros LCD-szegmensek villognak vagy világítanak a közönség szeme láttára és nem tudjuk kikapcsolni az LCD-t? Vagy nem lenne sokszor kényelmes, ha meg lehetne fordítani a képernyőn a számokat, hogy a hídon “lógva” ne kelljen azon törni a fejünket, hogy mennyi is az a fejjel lefelé olvasható érték? Milyen érzés a 480-as címhez pont 480-szor megnyomni a gombot, mert nem indul el magától, és a nullán sem képes – lefelé – “átlendülni”? A teszt funkciók is jól jönnek, főleg, ha 20 lámpa közül kéne a raktárban mondjuk 16 hibátlant kiválasztani. Persze ha negyed óra alatt jut el negyedik színcsatornáig, akkor semmit sem érünk vele, és ez igaz akkor is, ha egy másodpercre villantja fel a LED-eket (és a legszebb: teszten csak 5-8 Hz-en villogni hajlandó lámpát is láttunk már… hogy az mire lehet jó…?!?!)
De ha komolyabbra fordítjuk a szót, akkor azt láthatjuk, hogy a jobb lámpák ma már különböző konfigurációs profilokat, de minimum 8/16 bites csatornákat, dimmelést kínálnak (menüből választhatóan), ami minden alkalmazásban fontos lehet: ha kevés a vezérlő kapacitása DMX-címek terén, akkor jól jön egy nagyon leegyszerűsített, 8 bites csatornákat, max. 1-2 plusz funkciót ismerő profil, de ha precíz beállításokra, teljes funkcionalitásra van szükségünk, és van csatornánk bőven, akkor elvárjuk a lámpától, hogy minden funkcióját kényelmesen és teljes körűen elérjük akkor is, ha ez 2-3-szor annyi DMX-csatornába “kerül”.
Miket kínálnak még a jobb gyártók lámpáinak menü-rendszerei? Minimum/maximum érték (limit) beállítást, dimmer-görbe választást, master/slave funkciókat (ami rendezvény-világításnál , építészetben, kiállításnál egyaránt jól jöhet), menüből statikus vagy akár dinamikus képek leprogramozhatóságát, szoftver-verzió, üzemóra, gyártási idő kijelzést, természetesen display-flip, display-dimmer funkciót vagy a kijelző elhalványítása előtt eltelő idő megadhatóságát is nyújtják. És akkor jön a kezelés kényelme, a kezelőszervek minősége (szétzsibbad-e az ujjunk, mire beállítunk egy DMX-címet?!), a kültéri lámpáknál a beázás, kijelző-párásodás problémája (a kezelőszervek jelentik leggyakrabban a hibaforrást ebből a szempontból), illetve olyan “extrák”, mint pl. az NFC-képesség, amely kényelmes, mobiltelefonról történő beállítást tesz lehetővé.
A rendezvénytechnikában már ma is láthatjuk a rádiós (wifi alapú DMX) átvitel terjedését (amely a akkumulátoros lámák esetén már teljes kábel-mentességet biztosít), de ha lassan is, ez a technika szinte minden területen térhódító lesz a közeljövőben, ezzel újabb, nem egyszerű terhet róva a menürendszerre, illetve a lámpák változatos minőségű belső elektronikáira, firmware-jére.
Apropó firmware: az, hogy a szoftverek nem úgy készülnek el manapság, hogy egy életen át változtatás nélkül szolgáljanak bennünket, talán senkinek sem újdonság. A számítógépeinken, telefonjainkon rég megszoktuk a napi-heti-időszakos frissítéseket, ezek szerencsére ma már viszonylag egyszerűen, automatikusan, jó esetben tudtunk nélkül a háttérben lezajlanak. De a lámpákban is szoftverek futnak, melyekhez szükség lehet (és van is) frissítésekre! Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek milyen küzdelem árán (ha egyáltalán) lesznek feltelepíthetők, vagy hogy egyáltalán fog-e a gyártó foglalkozni azzal, hogy legalább a nyilvánvaló szoftver-hibákat kijavítsa, és elérhetővé tegye. Itt is inkább a gyártó nevében, megbízhatóságában bízhatunk, mert a leírások, brossúrák általában említést sem tesznek ezen lehetőségekről vagy hiányukról…
Három cikket teleírtunk csak a “sima” LED-es megvilágítók kiválasztásának, árának csapdáival, és még mindig nincs vége. A belső elektronikák óriási szórást mutató minősége, a sokszor az energia-takarékosság jegyében elképesztően pazarló tápegységek, és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban maga a mechanikai felépítés még mindig hátra van…
