Legfrissebb tartalom
Főoldal / Producer eszközök / A hangkártyákról / Megérkeztek a harmadik generációs Scarlett hangkártyák

Megérkeztek a harmadik generációs Scarlett hangkártyák

Gernerációs különbségek

/Szőke Csaba tollából/

A napokban sikerült megkaparintanom a Scarlett család legújabb generációjának egy kisebb gyermekét – még a megjelenés előtt – azzal a kitétellel, hogy bármit csinálhatok vele, szétszedhetem, nyúzhatom, hordozhatom, tényleg bármit. Na, ennek az lett az eredménye, hogy előbb nyúltam a csavarhúzóhoz, mint az usb kábelt beledugtam volna. A kíváncsiságomat csak fokozta, hogy sikerült hozzájutnom az első és második generációs darabokhoz is ugyanebből a típusból, szóval nagyon adta magát egy átfogó összehasonlítóteszt. Továbbá, maga az interfész olyan árazást tudhat magáénak, hogy rengeteg fog belőle landolni otthoni stúdiókban, szóval olyan, mintha kaptam volna egy WV Golf-ot, vagy Egy Opel Corsa-at, hogy teszteljem, meg szedjem szét nyugodtan. ​

Picture

Kibontva a dobozt elég csinos kis eszköz kerül a kezünk közé, masszív, vörösre eloxált alu házban lakik a technika, ami a Focusrite eddigi gyakorlatával szemben nem szálhúzott, hanem homokfúvott hatást kelt. Eléggé monolitikus hatást kelt, a kezelőszervek közül a gombok hasonlóan jó érzést keltenek nyomásra, mint a nagy RED szériákon. A potikat elforgatva pici ellenállást kifejtve teljesen korrektül indulnak meg (egyébként Alps gyármányok), a potisapkák finomak, a monitor és fejhallgatókimenet szabályzókon fém, az előerősítő gain szabályzókon gumi burkolatot kaptak. Jó előjel, hogy a legrégebbi, első generációs verzióban sincs még probléma egyik potméterrel sem, pedig a készülékház állapotából következtetve kapott már az élettől, remélhetőleg a legújabb kiadásban is hibamentes marad pár évig és előbb szűnik meg a driver támogatás, mint recsegni kezd. Ha már szóba került itt a készülékház, mellérakva a második és elsőgenerációs családtagokat, ami rögtön feltűnik, hogy – a legfrissebb kiadásnak sokkal karcsúbb, kevésbé mély a készülékháza hátrafelé, ami a megfogalmazott “musicians on the go” koncepciót tekintve üdvözölendő tény. A gyártó új dizájn nyelve mentén ez is megkapta az általam már a nagy RED szériánál sem különösebben kedvelt zongoralakk hatású elő és hátlapot, aminek igen gyors karcolódását prognosztizálom, különösen egy ilyen mobil eszköznél. A helyzetet súlyosbítandó, az előző generációkhoz képest, ahol az előlap nem ért ki az alu ház szélének síkjáig, az újnál már kiér. Ez kétségkívül nagyon jól néz ki és még kompaktabb hatást kelt, cserébe kell majd rá vigyázni, mikor az ember elsüllyeszti a hátizsákba, már csak azért is, mert az előlapi potméterek is jobban kilógnak a készülékház síkjából. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy összességében baromi mutatósra sikerült a megjelenés, az előlapon átvilágítanak a funkciókat visszajelző feliratok, a korábbiakhoz hasonlóan a gain potméterek körül a kivezérlési szint függvényében más-más színnel világít a lezárógyűrű, nagyon európai, hogy kollégámat idézzem.

Picture

Ha már előlap térjünk rákicsit a kezelőszervekre, jobbról indulva fejhallgatócsati és a hozzátartozó szabályozópoti, főkimenet monitor szabályozó és monitor mód váltó, fantom táp kapcsoló, bemenet gain szabályzópoti, bemenet mód szabályzó, ezen két utóbbiból duplázunk, merthogy kettő bemenetünk van, ugye. Ami érdekessé teszi a bejáratokat, hogy mindkettőn helyet kapott a RED szériából ismert AIR kapcsoló, amit a nagytesókban okkal lehet szeretni, később rátérünk, hogy itt hogyan muzsikál. A vonalszintű kimenet, amúgy a hátlapon kapott helyet, az usb csatlakozóval egyetemben, ami itt már usb-c. Az előzőszériákkal ellentétben az új generációban a funkcióválasztó gombok tact switchek és közvetetten vezérelnek. Ez egy jó húzás volt a gyártótól, mert az első generációs darabban a fantom táp direkt mechanikus kapcsolója mostanra, a bemenőjelre rakott igen nagy “püffenéssel”veteti tudomásul magát, ha éppen működteti a felhasználó (én).

Picture

Az alulsó gumilábak alatti két csavart kitekerve az alu ház egyszerűen lecsúsztatható, feltárva a berendezés belbecsét. Az előző generációkban kell még némi bontás, hogy hozzáférjünk az alaplaphoz, mert az előlap egyes kezelőszerveit tartalmazó áramköri panel útban van, az újban katonás rend uralkodik, az előlapi panelek szendvics szerűen követik egymást. A másik ami nagyon szembeötlő, hogy az első generációban Neutrik aljzatokkal dolgoztak, a másodikban Amphenollal és ebben a harmadikban is Amphenol aljzatok vannak, de alsóbb kategóriásak, – igen jóindulatú feltételezésem -, hogy ez nem is annyira a költség racionalizálás okán történt, hanem egész egyszerűen ezek kevesebb helyet igényelnek az – amúgy is kisebb – alaplapon, illetve nincs rajtuk semmilyen burkolat. Ennek mondjuk megvan az az előnye, hogy a kimenetbe szakadt olcsókábel végén lévő olcsó csatlakozó tip-jét könnyen ki tudjuk piszkálni, az alapvetőn nyitott házas kialakítású aljzatból. (Tudom miről beszélek, mentem én már neki szemöldök csipesszel ennek a problémának egy Access szintimodul és egy Hama jack kábel szerencsétlen találkozása nyomán.)

Picture

Műszaki megvalósítás tekintetében a várakozásaim messze fölül lettek múlva. Az ilyen belépő szintű interfészek belsejében általában egy alacsony kategóriás usb audio codec van, ami all in jelleggel mindent megold, az A/D-D/A konverzióktól kezdve a vonali illesztésen át az usb kommunikációig, de itt nagyon nem erről van szó. Kezdjük ott, hogy az Analóg-Digitális és Digitális-Analóg konverzió feladatát egy Cirrus Logic CS4272 codec látja el, ami egy jó középkategóriás megoldás. Belső órajel generátora és referencia feszültség forrása van, maximum 114 dB dinamikaátfogást és-100 dB THD+N torzítást tud kifeléés befelé egyaránt.
Elég elterjedt a használata, ilyen van többek között a Komplete Audio 2-ben, a Line6 Toneport UX8-ban, Line6 Pod X3-ban, sőt az Apogee Duetés Ensemble interfészek első generációiban is. A kicsi Scarlett is erre épít a legelső verzió óta. Az új generáció  kapcsán a Focusrite 111dB dinamika átfogást ígér a mikrofon bemeneteken, szemben a korábbi 106dB-vel és 108dB dinamika átfogást a monitor kimeneteken, szemben a korábbi generáció 106dB-ével. Igazából mérésnél én átlagosan 2dB-vel voltam a gyári értékek alatt az előzőés az új generáció esetében is, de ez simán lehet az én – nem éppen laboratóriumi – körülményeim pontatlansága. Tulajdonképpen egy dolgot tudok biztosan, hogy az új változaton jobb értékeket tudok mérni. Összességében elmondhatjuk, hogy egy belépő szintű, mobil interfésztől ezek teljesen elfogadható értékek. A javulás valószínűleg a műveleti erősítők frissítésének köszönhető a korábbi generációk JRC4565-ket használtak az illesztő és segéd fokozatokban, ezeket váltják az újban a JRC8065-kel. Ez alól a bemenő előerősítő fokozat kivétel az alapvetően maradt a JRC2122, ezt kb. a Saffire-ok óta ezzel oldják meg. Elég tisztességes 56dB-t tudunk a bemenő előerősítő fokozatokkal maximálisan erősíteni, ami ebben a kategóriában, talán nem annyira jellemző. Itt jegyzem meg a kimenő maximális 15,5dBu sem triviális belépő szintű interfészeknél. Az új generációban rendelkezésünkre áll még az AIR mód, ami egészen máshogy van megoldva, mint a RED szériákban és a kiváltott hatás is más, a bemenő impedancia látszólag nem változik és az átvitel 100Hz-től elkezd emelkedni és az amúgy alig mérhető harmonikus torzítás is hangyányit fokozódik. Megszólalás szempontjából ez annyiban feltűnő, hogy több lesz a magas hangunk, meg talán egy icipicit több a harmonikusunk, van egy fazonja, de ezt a korábban nálam járt X2P lényegesen jobban csinálta, el kell ismerni, – igaz nem is egy árkategória a két kártya. Alább mutatom átviteli grafikonon, hogy mit csinál az előerősítőfokozat ki és bekapcsolt AIR mód esetén, a narancs színűgörbe a kikapcsolt, a piros színűgörbe a bekapcsolt állapotot mutatja.

Picture

A digitális rész teljes egészében az XMOS mikrokontroller architektúrájára épít, amiről mostanság el lehet mondani, hogy meglehetősen gyors, a latency-vel biztosan nem lesz gond. Driverek tekintetében én mac-en nem tapasztaltam semmilyen problémát. Egyetlen egyszer sikerült zavarba hoznom, mikor egyszerre rádugtam a gépre mindhárom generációt és mindegyik Scarlett 2i2-ként mutatkozott be, na ott a FuzzMeasure mérőszoftver teljesen zavarba jött és össze is omlott, de ez azért egy elég kirívó eset, hétköznapi felhasználásban ezek a körülmények igen ritkán fordulnak elő. A mellékelt szoftvercsomagot – teszt darab lévén – nem tudtam kipróbálni, pedig elég gazdagon el van vele látva a leendő vásárló. A már-már szokásos Pro Tools First és Ableton Lite mellett kapunk majd Addictive Keys-t, Softube Time and Tone Bundle-t, meg Focusrite Red Plugin Suite-ot. Ez utóbbi engem amúgy egészen mozgat én a LiquidMix-et is szerettem anno.

Mobilitás tekintetében annyit tudok elmondani, hogy pár napja hordozgatom a laptop táskámban és nincs a terhemre, cserébe ki tudom hajtani vele rendesen a K-280-as fülesemet, amit a laptopom saját erőből nem igazán tud megtenni, szóval már beljebb vagyok vele. Ha ajánlanom kellene, akkor sokat utazó zenészeknek/producereknek, vagy akár kezdőknek otthonra teljesen jóválasztás, annál is inkább, mert a szoftver csomag, amit adnak hozzá elég sok munkafázist lefed és az összértéke kb. az inteface listaára lehet, ha jól tippelek, bár ez utóbbit nem ismerem, mikor ezeket a sorokat írom.

Szőke Csaba
Gainlab Studios

forrás: focusrite.hu

Ezt is látnod kell!

Pioneer DDJ-400 már támogatja a djay appot

A Pioneer DJ hírűl adta, hogy a belépő kategóriás kontrollere most már nem csak a …