Legfrissebb tartalom
Főoldal / Hangtechnika / Digitális audió hálózatok: Dante és társai – 2. rész

Digitális audió hálózatok: Dante és társai – 2. rész

Folytatjuk cikkünket a digitális audió hálózatokról.

Veszteségeink csökkentése

A digitális hangfeldolgozás legnagyobb ellensége az analóg/digitális és digitális/analóg jelátalakítás. Ezeken a feldolgozási pontokon, akarva-akaratlanul sérül és/vagy deformálódik az eredeti információ. A konverziók számának a növelésével valóbban erősen mérhetővé és hallhatóvá válik a jeltorzulás és jelveszteség. Ezért a gyártók minél több eszközt igyekeznek valamilyen digitális be-, és/ vagy kimenettel felszerelni. Kezdetekben ezeket az eszközöket optikai vagy koaxiális kábelekkel kötötték össze, majd megjelentek az informatikai hálózatok terjedésével a különböző Ethernet alapú digitális hang továbbítására használható protokollok, más néven digitális audio hálózatok.

Trónok harca

Ahogy már megszokhattuk a gyártók természetesen nem egy irányba indultak el. Mindenki lefejlesztette a saját maga megoldását és természetesen ezek a megoldások egyáltalán nem voltak kompatibilisek egymással. Sőt az inkompatibilitáshoz, még csak az sem kellett, hogy különböző elgondolásokat eresszünk össze, elegendő csak a MADI CAT5-MADI optikai jelutak összekapcsolására gondolnunk, ahol a két formátum között úgynevezett “bridge” eszközöket kell használnunk az adatkonverzióhoz.

Jelenleg két csoport is azon dolgozik (persze miért is egyesítenék az erőforrásaikat), hogy megalkossa a mindenki által követendő digitális audio hálózatok kiépítésére szánt iparági szabványt.

AVB logo
Az AVB szabvány felett az IEEE bábáskodik. Talán majd ez a standard határozza meg a digitális audio hálózatok jövőjét?

Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) technikai standardot fejlesztett és specifikációkat bocsájtott ki, ami szinkronizált alacsony látenciájú audio-videó hálózatok megvalósíthatóságát ígéri. Az AVB (Audio Video Broadcast) standard jó fogadtatást kapott, A konzumer-, és professzionális gyártók egy csoportja AVnu Allience néven érdekközösségé is szerveződött, hogy tesztelje és minősítse az AVB standardnak megfelelni vágyó termékeket.

AES67 logo
Az AES67 protokollt, az Audio Engineering Society (AES) fejleszti. Ebből lehet a digitális audio hálózatok világszabványa?

A másik oldalon a nemzetközi, hangmérnököket egyesítő AES (Audio Engeneering Society) áll az AES67 szabvánnyal. Ebben a megoldásban az az izgalmas, hogy létező más szabványokra alapszik és úgy alkották meg, hogy átjárhatóságot biztosítson az összes elterjedt IP alapú hálózati audio protokoll felé.

Digitális audio hálózatok az OSI réteg elv tükrében

A kezdetleges digitális audio átviteli megoldások ugyan CAT5e kábeleket és RJ-45-ös csatlakozót hasznának az eszközök összeköttetésére, de a jelszintek és a lábak kiosztása különböző specifikációk szerint történhet. Ilyen megoldást használnak pl. a MADI formátum érpárcsavart bekötésénél.

A legmodernebb digitális audio szabványokat, a 7 rétegű OSI (Open Systems Interconnection) ISO ajánlás alapján kategorizálják.  Az OSI 7 rétegéből 3 réteget használnak fel a jelenlegi protokollok, amelyek magát a fizikai csatlakozás módját (Layer 1), a MAC címek (Layer 2) és az IP címek és alhálózatok (Layer 3) használatának módját definiálják.

Az OSI modell
Az ISO féle OSI réteg modell 7 rétege és a TCP/IP párhuzama. A jelenlegi digitális audio hálózatok a Layer 3 szintig használják a modellt.

Digitális audio hálózatok a réteg elv szerint:

A Layer-1 protokoll Ethernet kábelt és hálózati switcheket használ a rendszerelemek összeköttetéséhez, de nem a natív, az informatika világában megszokott Ethernet MAC alapú média hozzáféréseket használja az eszközök azonosításához. Azaz, ezek a megoldások még abszolút a professzionális audio gyártók holdudvarában mozognak, nem tudnak egy standard strukturált informatikai hálózat részeként működni. Meghatározzák a csatlakozók lábkiosztását, a használt vezeték tulajdonságait és a jelszinteket. Ilyenek a Riedel RockNet, az AVIOM A-Net és a MIDAS féle AES-50rendszerek.

A Layer-2 protokollok már Ethernet csomagokban gondolkodva képesek audio jelfeldogozásra. Az eszközöket egyedi MAC cím alapján különböztetik meg, de még mindig dedikált hálózat kiépítését igényelik. A CobraNet, EtherSound, a Roland REAC, a Waves SoundGrid, és az Allen & Heath dSNAKE mind Layer-2 protokollok.

A Layer-3 protokollok már teljesen standard, TCP/IP szabvány alapú csomagokat használnak az audio adat Ethernet kábelen keresztüli továbbítására. Ezekben a protokollokban már számos technológiát bevetnek a fejlesztők a hálózati sávszélességből adódó és adatvesztésből származó átviteli hibák javítása érdekében. A Layer-3 megoldások már nem igényelnek dedikált informatikai hálózatot, azonban igénylik néhány speciális technológia jelenlétét a hálózati eszközökben, mint a QoS (Quality of Service) és DiffServ szolgáltatás, amellyel az adatcsomagoknak prioritás szinteket tudunk kiosztani.

32 csatorna felett lehetőség szerinti Gigabites portokra és ehhez kapcsolódóan minimálisan CAT5e vagy CAT6 Ethernet kábelek használatára van szükség. 32 csatorna alatt a CAT5-ös kábelek is használhatók, de a minimális árkülönbségek miatt ezek használatának nem sok értelme van. A Layer3-as rendszerekre példa a jelenlegi legelterjedtebb digitális audio hálózati protokoll, az Audinate által fejlesztett Dante (amely jelenleg a digitális audio hálózatok királya) és a kevésbé elterjedt, de hasonló elven működő QSC Q-LAN.  A folyamatos fejlesztések következményeként jelenleg ezen a hálózati rétegen dolgozik a fentebbiekben már említett AES67 és AVB szabvány és többek között a High-End felbontású extra-hangminőséget biztosító adatok továbbítására alkalmas, a német LAWO keverőgyár által is favorizált RAVENNA protokoll is.

Ezt is látnod kell!

Mestermű a V-Modától: M-100 MASTER

A V-Moda Crossfade M-100 Master fejhallgató az első V-Moda fejhallgató, amit a Roland mérnökei készítettek …