Legfrissebb tartalom
Főoldal / Hangtechnika / TRÓNOK HARCA – DIGITÁLIS AUDIÓ HÁLÓZATOK NYOMÁBAN

TRÓNOK HARCA – DIGITÁLIS AUDIÓ HÁLÓZATOK NYOMÁBAN

Az informatika térhódítása

Cikkünkben a digitális audió hálózatok nyomába eredünk. Az informatika fejlődése végérvényesen megváltoztatta a világot. 150Mbit/s adatsebességű mobil eszközökkel rohangálunk a zsebünkben. Milliószor gyorsabb processzorok dolgoznak ezekben a kis eszközökben, mint amekkora számítási teljesítmény az 1960-as években összességében NASA rendelkezésére állt. 4K felbontású videókat készíthetünk és fogyaszthatunk a vonaton utazgatva. Zenét hallgathatunk a végtelen méretű választékkal rendelkező online zeneszolgáltatók által kínált szolgáltatásokon keresztül, anélkül hogy bármit fel kellene másolnunk a mobiltelefonunkra, vagy mp3 lejátszónkra. Az otthoni fűtési és világítási rendszerünket vezérelhetjük és felügyelhetjük a zsebünkben lévő mobil eszközről. Integrált informatikai eszközeink és a rajtuk futó alkalmazások segítségével szinte az egész életünket levezényelhetjük.

A 2016 Júniusi statisztikai adatok szerint a magyar lakosság, mintegy 80%-a már internet felhasználó. A magyar nappalik jelentős számában is IPTV dobozok ücsörögnek, a 4. generációs gesztusokkal vezérelhető játékkonzolok mellett. A legtöbb újonnan megvásárolható digitális megjelenítő már Smart funkciókkal rendelkezik, internetelérésre és digitális média tartalmak fogyasztására alkalmas. Kijelenthető, hogy az IT alapú technológiák visszafordíthatatlanul a mindennapjaink részévé váltak.

“Kenyeret és cirkuszt a népnek”

Az IT alapú megoldások mellett szól a digitálisan elérhető kényelmi szolgáltatások száma és a stabilabb és magasabb minőségű jelátvitel ígérete, de a ezeknél sokkal erősebb érv, a gazdaságossági tényező.  A digitális megoldások a kezdeti magas fejlesztési költségek után a hagyományos analóg rendszerekhez képest olcsóbb anyag-, és üzemeltetési költségmutatókkal rendelkeznek. A számítási teljesítmény növekedésének köszönhetően eljutottunk egy olyan pontra, amikor a hardverek már minden feladatot kényelmesen képesek megoldani és folyamatosan frissülő, új termékeket lehet létrehozni pusztán a vasakon futó, azokat vezérlő szoftverek fejlesztésével. A digitális rendszerek mellett szól az-az érv is, hogy általában modulárisak és rugalmasan bővíthetők a későbbiekben.

Kényelem, stabil jelminőség, alacsony működtetési költség, bővíthetőség. Ezek olyan érvek, amelyek mellett az elektrotechnika és a mi szívünkhöz legközelebb álló ipari jellegű speciális technológiák világa sem mehetett el. A biztonságtechnika (már évekkel ezelőtt), a világítástechnika, az épületgépészet, a videojeltovábbítás, tartalomszolgáltatás és az ezeket mind egy felügyeleti rendszerbe integrálni képes épület automatizálási rendszerek vezérlései, mind a hálózatokra költöztek az utóbbi évtizedben.

A hangtechnika világában is elindultak ezek a technológiai generáció váltási folyamatok. Először a konzumer, otthoni eszközök váltak valamilyen Ethernet kábelen, vagy vezeték nélküli átvitelen keresztül disztribútált, digitális adathordozó által kiadott jel továbbítására és fogadására alkalmas megoldássá, majd lassacskán a professzionális színpadi-, és stúdió hangtechnika világába is megérkeztek az informatikai hálózat alapú rendszerek. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy a professzionális és főképpen a félprofesszionális világ is kezdi lassacskán elfogadni ezeknek a technológiáknak a jelenlétét.

it-in-the-studios

Az utóbbi évtizedben a professzionális hang-, és broadcast stúdiókba is beköltözöttek a digitális audió hálózatok, kiváltva a hagyományos analóg hangdisztribúciós megoldásokat.

Digitális hatalomátvétel

Sokszor hallani a szakma öreg motorosaitól az érveket:

  • A régi jól bevált analóg a megbízható, a digitális mindig a legrosszabb pillanatban áll meg
  • Az analóg sokkal jobban szól!
  • A digitális lassú, az analóg azonnal azt csinálja amit én akarok
  • Az analógban még van anyag, nem egy levegővel töltött dobozt kapok a pénzemért

Ezek a mondatok a digitális kor hajnalán (és részben még ma is) megállták a helyüket, de az eszközök fejlődésével mára a legtöbb kezdeti gyermekbetegségre megoldások születtek. A hang keverők piacán, a középkategóriától felfele (néhány high-end hangminőséget igénylő alkalmazástól, mint a hangfelvétel vagy szimfonikus zenekarok kihangosítása eltekintve) szinte teljesen a digitális megoldások uralják a piacot. A vezeték nélküli mikrofon-, és fülmonitor rendszerek közül is egyre több digitális változat talál gazdára. A gitárerősítőket DSP alapú modellezős gitáreffektek, vagy egyre valóságszerűbb, az analóg viselkedésből adódó zajokat, torzításokat, akusztikai sajátosságokat szinte tökéletesen lemodellező szoftverek váltják le. A billentyűs hangszereknél ugyanez a változás tapasztalható. Nem ritkaság ma már az sem, hogy ugyanazokat az eszközöket, szoftveres effekt megoldásokat használják nagy zenekarok élő produkcióiban, amit a stúdiókban lemezfelvételkor, sőt gyakran a stúdió hangmérnökök keverik a bulikat is.

A digitális, informatika alapú megoldások lépésenként meghódítják a professzionális felhasználások világát is.

Veszteségeink csökkentése

A digitális hangfeldolgozás legnagyobb ellensége az analóg/digitális és digitális/analóg jelátalakítás. Ezeken a feldolgozási pontokon, akarva-akaratlanul sérül és/vagy deformálódik az eredeti információ. A konverziók számának a növelésével valóbban erősen mérhetővé és hallhatóvá válik a jeltorzulás és jelveszteség. Ezért a gyártók minél több eszközt igyekeznek valamilyen digitális be-, és/ vagy kimenettel felszerelni. Kezdetekben ezeket az eszközöket optikai vagy koaxiális kábelekkel kötötték össze, majd megjelentek az informatikai hálózatok terjedésével a különböző Ethernet alapú digitális hang továbbítására használható protokollok.

Trónok harca

Ahogy már megszokhattuk a gyártók természetesen nem egy irányba indultak el. Mindenki lefejlesztette a saját maga megoldását és természetesen ezek a megoldások egyáltalán nem voltak kompatibilisek egymással. Sőt az inkompatibilitáshoz, még csak az sem kellett, hogy különböző elgondolásokat eresszünk össze, elegendő csak a MADI CAT5-MADI optikai jelutak összekapcsolására gondolnunk, ahol a két formátum között úgynevezett “bridge” eszközöket kell használnunk az adatkonverzióhoz.

Jelenleg két csoport is azon dolgozik (persze miért is egyesítenék az erőforrásaikat), hogy megalkossa a mindenki által követendő digitális média átviteli szabványt.


Az AVB szabvány felett az IEEE bábáskodik

Az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) technikai standardot fejlesztett és specifikációkat bocsájtott ki, ami szinkronizált alacsony látenciájú audió-videó hálózatok megvalósíthatóságát ígéri. Az AVB (Audio Video Broadcast) standard jó fogadtatást kapott, A konzumer-, és professzionális gyártók egy csoportja AVnu Allience néven érdekközösségé is szerveződött, hogy tesztelje és minősítse az AVB standardnak megfelelni vágyó termékeket.

 

Az AES67 protokollt, a többek között az AES/EBU-t is megalkotó Audio Engineering Society fejleszti.

A másik oldalon a nemzetközi, hangmérnököket egyesítő AES (Audio Engeneering Society) áll az AES67 szabvánnyal. Ebben a megoldásban az az izgalmas, hogy létező más szabványokra alapszik és úgy alkották meg, hogy átjárhatóságot biztosítson az összes elterjedt IP alapú hálózati audió protokoll felé.

 

 


IP audió szabványok az OSI réteg elv tükrében

A kezdetleges digitális audió átviteli megoldások ugyan CAT5e kábeleket és RJ-45-ös csatlakozót hasznának az eszközök összeköttetésére, de a jelszintek és a lábak kiosztása különböző specifikációk szerint történhet. Ilyen megoldást használnak pl. a MADI formátum érpárcsavart bekötésénél.

A legmodernebb digitális audió szabványokat, a 7 rétegű OSI (Open Systems Interconnection) ISO ajánlás alapján kategorizálják.  Az OSI 7 rétegéből 3 réteget használnak fel a jelenlegi protkollok, amelyek magát a fizikai csatlakozás módját (Layer 1), a MAC címek (Layer 2) és az IP címek és alhálózatok (Layer 3) használatának módját definiálják.

osi-retegek

Az ISO féle OSI réteg modell 7 rétege és a TCP/IP párhuzama. A jelenlegi digitális audió hálózatok a Layer 3 szintig használják a modellt.

Digitális audió protokollok a réteg elv szerint:

A Layer-1 protokoll Ethernet kábelt és hálózati switcheket használ a rendszerelemek összeköttetéséhez, de nem a natív, az informatika világában megszokott Ethernet MAC alapú média hozzáféréseket használja az eszközök azonosításához. Azaz, ezek a megoldások még abszolút a professzionális audió gyártók holdudvarában mozognak, nem tudnak egy standard strukturált informatikai hálózat részeként működni. Meghatározzák a csatlakozók lábkiosztását, a használt vezeték tulajdonságait és a jelszinteket. Ilyenek a Riedel RockNet, az AVIOM A-Net és a MIDAS féle AES-50rendszerek.

A Layer-2 protokollok már Ethernet csomagokban gondolkodva képesek audió jelfeldogozásra. Az eszközöket egyedi MAC cím alapján különböztetik meg, de még mindig dedikált hálózat kiépítését igényelik. A CobraNet, EtherSound, a Roland REAC, a Waves SoundGrid, és az Allen & Heath dSNAKE mind Layer-2 protokollok.

A Layer-3 protokollok már teljesen standard, TCP/IP szabvány alapú csomagokat használnak az audió adat Ethernet kábelen keresztüli továbbítására. Ezekben a protokollokban már számos technológiát bevetnek a fejlesztők a hálózati sávszélességből adódó és adatvesztésből származó átviteli hibák javítása érdekében. A Layer-3 megoldások már nem igényelnek dedikált informatikai hálózatot, azonban igénylik néhány speciális technológia jelenlétét a hálózati eszközökben, mint a QoS (Quality of Service) és DiffServ szolgáltatás az adatcsomagok priorizálására.

32 csatorna felett lehetőség szerinti Gigabites portokra és ehhez kapcsolódóan minimálisan CAT5e vagy CAT6 Ethernet kábelek használatára van szükség. 32 csatorna alatt a CAT5-ös kábelek is használhatók, de a minimális árkülönbségek miatt ezek használatának nem sok értelme van. A Layer3-as rendszerekre példa a jelenlegi legelterjedtebb digitális audió hálózati protokoll, az Audinate által fejlesztett DANTE és a kevésbé elterjedt, de hasonló elven működő QSC Q-LAN.  A folyamatos fejlesztések következményeként jelenleg ezen a hálózati rétegen dolgozik  a fentebbiekben már említett AES67 és AVB szabvány és többek között a High-End felbontású extra-hangminőséget biztosító adatok továbbítására alkalmas, a német LAWO keverőgyár által is favorizált RAVENNA protokoll is.

Digitális audió formátumok útvesztőjében

Tekintsünk rá nagy vonalakban, hol tartunk most. Nézzünk rá a legelterjedtebb protokollokra.

A múlt:

  • AES/EBU (AES/European Broadcasting Union) – Az AES által fejlesztett digitális formátum két, egyirányú csatornát tartalmaz. A jelfolyam általában szimmetrikus XLR kábelen keresztül (bár használhatunk optikai vagy aszimmetrikus kapcsolatot is a jeltovábbításhoz) áramlik. Eredendően 48kHz-es mintavételezésű audió adatok továbbításához tervezték a rendszert, de a specifikáció nem tartalmaz elvi limitációt.
  • S/PDIF (Sony/Philips Digital Interface) – Hasonló a szituáció, mint az AES/EBU esetében. Szimpla point-to-point kapcsolat. Aszimmetrikus koaxiális kábelen keresztül kapcsolódnak egymáshoz a kompatibilis eszközök. A formátumot két konzumer óriás, a Philips és a Sony fejlesztette ki.
  • ADAT (Alesis Digital Audio Tape) –  Az ADAT formátumot az Alesis cégtől kaptuk. Ez egy optikai interfész alapú formátum, amely 8-csatornányi egyirányú audió jel átvitelére alkalmas. Optikai kábelen és Toslink csatlakozókon keresztül, max. 48kHz/ 24bites a felbontásban dolgozhatunk vele. (*Kiegészítés: Az Alesis HR24XR EC2 bővítéssel érkező AKM konverterek, akár 96kHz mintavételezésű be-, és kimeneteket is elérhetővé tettek.)

A közelmúlt:

  • CobraNet: A PEAK cég által fejlesztett protokoll 64 kétirányú csatornányi audió jel, szimpla CAT5 vagy optikai kábelen keresztüli átvitelére alkalmas. A CobraNet maximum 48kHz/20 bit-es felbontású digitális hanganyag továbbításra képes. Ezt a protokollt RAVE márkanéven is ismerhetjük, amelyet a QSC cég saját protokolljaként használt miután a CobraNet licencét megvásárolta. 2001-ben a Cirrus Logic cég felvásárolta a PEAK Audiot és vele a CobraNET technológiát is.
  • MADI/AES10 (Multichannel Digital Audio Interface): Az AES által szabványosított, AMS Neve/SSL/Sony és a Toshiba által fejlesztett egyirányú (point-to-point) megoldás, amely maximum 64 csatornányi egyirányú audió jel átvitelét teszi lehetővé koaxiális, optikai  vagy ritkábban CAT5 kábelen keresztül. A legutolsó formátum szabvány módosítás után a maximális átvihető felbontás 96kHz/24bit (28 csatorna). (*Kiegészítés: a DiGiCo saját speciális 56 csatornás MADI implementációt használ az SD-Rackben.
  • RockNet: A Riedel cég formátuma. Maximum 160 csatorna és 99 eszköz fűzhető hálózatba redundáns CAT5 vagy single-, vagy multimode optikai kábel hálózaton keresztül, extrém nagy felbontású 96kHz/48 bites jelfeldolgozás mellett.
  • Ethersound: A formátumot a Digigram fejlesztette ki. IEEE802.3 megfelelőségű rendszer, amely 100Megabites és 1Gigabites hálózatú verzióban is létezik, de a két változat nem kompatibilis egymással. A protokoll dedikált, vagy saját VLAN hálózat kiépítését igényli. Disztribútált hálózatokon csak egyírányú kommunikációra képes a specifikáció, csak “daisy chain” hálózati felépítésben, point-to-point rendszerben képes alacsony késésű üzemmódban működni. Az Ethersound 64 csatornányi 48kHz/24 bites adatot képes a hálózaton mozgatni, kimagaslóan alacsony (125 mikroszekundumos) látencia mellett. A rendszer stabil és kalkulálható teljesítmény nyújt a megfelelő hálózatokon, késése kalkulálható. Ennek köszönhetően közkedvelt választás élő események digitális audió átviteli rendszereként.

A jelen:

  • Dante (Digital Audio Network Through Ethernet): Az ausztrál Audinate által fejlesztett protokoll jelenleg a legelterjedtebb digitális audió hálózati megoldás a piacon. Ebben nagyon fontos tényező, hogy a protokoll nem igényli dedikált informatikai hálózat kiépítését, tökéletesen elmuzsikál a megfelelő szolgáltatásokat (QoS, DiffServ, Gigabit) támogató strukturált informatikai hálózaton, egyéb informatikai-, broadcast és vezérlési adatfolyamokkal párhuzamos életet élve. Amit viszont mindenki másnál ügyesebben csináltak az ausztrálok, az a marketing munka, amelyet a protokoll népszerűsítése és értékesítése érdekében végeztek. A tudatos építkezés eredményeként, ma minden más digitális audió formátumnál elterjedtebb a Dante. Több száz gyártó, több ezer terméke lett Dante kompatibilis és ez a szám napról-napra csak nő.  A küldött csomagok célba érkezésének biztonságát az opcionális redundáns telepítési lehetőség és maga az audió csomagok kezelési módja biztosítja. Valószínűleg nem elhanyagolható tény a rendszer stabil működése szempontjából az sem, hogy magát az eszközökbe építendő interfészt és a vezérlő szoftvereket az ausztrálok fejlesztik és értékesítik a licencekkel együtt a hangtechnikai gyártók számára. A jelenlegi legmodernebb Dante HC chip 512 x 512 redundánsan csatlakoztatható csatornát képes kezelni 48kHz/32 bit felbontáson, 256 x 256 csatornát 96kHz-en és 128 x 128 csatornát 192kHz-en. Mindezt biztosítja úgy, hogy az audió jel mellett a legkülönfélébb kontroll információk is az utaztatott adatcsomag részei tudnak lenni. A jövőbeli protokoll átjárás biztosítása érdekében a Dante HC chip már AES67 kompatibilitással is rendelkezik. A Dante sikeréből és az AES67 támogatásból szinte megjósolható, hogy ez a két fejlesztő csoport fogja meghatározni a hangtechnika jövőjét az elkövetkező évtizedben.

 

  • AVB (Audio Video Bridging): Az IEEE mérnökcsoport fejlesztése esetében igazából nem is egy protokollról beszélünk, hanem inkább egy technológiai standard meghatározási törekvésről, amely mögött egy minősítő szervezet, az AVNu Allience is felállt, amely az AVB irányelveknek való megfelelésük szerint teszteli és minősíti a különböző autóipari, konzumer és professzionális hang-, és videotechnikai eszközöket. Nagy mértékben ugyanabba az irányba mutat az IEEE törekvése, amerre az Audinate és az AES is halad, de az AVB standard nem csak a hanggal, hanem a képpel és a kettő szinkronjával is foglalkozik, illetve szigorúan kezeli az adatcsomagok irányítását a hálózaton. Az AVB a nyílt IEEE 802.1 iparági standard digitális audió átviteli szabványra épül, tehát nem teljesen új technológiát vezet be, bár a standard meghatározásban van néhány új, széles körben még nem bevezetett specifikáció is. A Dante protokollhoz képest plusz szolgáltatás, hogy elméletileg biztosítva van a vezeték nélküli alacsony látenciájú audió/videó jel továbbításának a lehetősége is. Az AVB nem fix kimeneti és bemeneti csatornákban, hanem streamekben gondolkodik. Egy stream egy csatlakozást jelent egy forrástól, egy-, vagy több fogadóig. Egy streamben maximálisan 60 csatorna tud utazni. A jelenlegi AVB Tesira interfész 64 bejövő és 64 kimenő streamet képes kezelni interfészenként. Három nehézséget azért látni az IEEE elképzelésével kapcsolatosan:
    • Speciális AVB kompatibilis hálózati eszközök (switch/router) szükségesek a hálózat kiépítéséhez
    • Nagy csatornaszám esetén hatalmas a standard hálózati sávszélesség igénye
    • Ugyan bejelentette az Audinate az AVB Dante protokollba épített támogatását, de az AVB adattovábbításhoz szükséges speciális hálózati eszközök igénye miatt nem valószínű, hogy a legprofibb felhasználókon kívül, valaki a meglévő Dante adatfolyamhoz felépített informatikai hálózatát AVB kompatibilissé fogja tenni.

A Tesira interfész maximális felbontása jelenleg 48kHz/24 bit. A jövőben megjelenő változatok elméletileg a 192kHz-es mintavételezést is támogatni fogják.

 

  • Ravenna: A Ravenna mögött a professzionális broadcast keverőiről ismert német Lawo áll. Layer-3-as protokollként, különösen extra hálózati szolgáltatás igények nélküli formátum. Azokon a hálózatokon amelyeken a Dante működik, a Ravenna is elmuzsikál. Sávszélességben Gigabit-et igényel, de cserében extrém magas hangminőséget is biztosít. Maximum 384kHz/32 bit minőségű audió adat továbbítására képes a formátum. 768 bidirekcionális csatornát tud lekezelni Gigabites hálózaton, 48kHz/24 bit felbontás mellett. Az AES67 szabvánnyal kompatibilis a rendszer. Nagy valószínűséggel a broadcast világ egyik opcionális választásaként a Dante mellett, a hosszú éveken keresztül létező protokollok között lesz.
  • Q-LAN: A Q-LAN egy érdekes vadhajtás. A protokoll mögött az amerikai QSC cég áll. Technológiai alapja hasonló a Dante megoldásához. Az informatikai hálózati elvárások középpontjában itt is az adatfolyamok priorizáslásáért felelős QoS (Quality of Service) protokoll áll. A használt adatcsomagok max. 16 csatornát/16 hangmintát tartalmaznak csomagonként. Streamenként másodpercenként 3000 csomagot képes a rendszer utaztatni. Q-SYS központonként maximálisan 256 ki és bemeneti csatorna kezelésére van lehetőség, 48kHz/32bit felbontáson. A rendszer a Dantehozhasonlóan redundánsan is felépíthető és a csomagok a hang információn kívül vezérlő és videó jeleket is tartalmazhatnak. A protokoll tipikus látenciája a hálózati összeköttetéstől függően 12-40 mikroszekundum (!) között mozog Gigabites hálózaton. A hasonlóságai ellenére, a rendszer önmagában nem képes a Dante hálózatokhoz csatlakozni, sőt amennyiben Dante hálózattal párhuzamosan működik, a két rendszer külön VLAN virtuális alhálózatba helyezését is igényli. Átjárás csak dedikált, a Q-SYS központokba épített Dante kártyán keresztül lehetséges.Úgy általában a többi protokollról (AVB, VoIP, stb) is elmondható, hogy a QSC ajánlása szerint jobb, ha a Q-LAN-tól elkülönített hálózatban csücsül. A Q-LANAES67 kompatibilis, de a hardveres támogatottsága szinte teljes mértékben a fejlesztő QSC holdudvarán belül marad. Egy remek formátum és megoldó készlet, de mivel szorosan egy eszközgyártóhoz köthető és nem egy gyártófüggetlen fejlesztőhöz, kérdéses továbbra is a protokoll széleskörű elterjedése.

Univerzumok urai

Az előző fejezetben ismertetettek alapján is jól látható, hogy nem egyszerű a káosz. Főképpen, ha valaki évtizedeken keresztül bővíttette az eszközparkját és érzelmileg is kötődik egy-egy a különböző generációkból származó, más és más digitális csatolófelületet tartalmazó eszközhöz. A protokollok közötti átjárás biztosítása érdekében több hardver gyártó is modulárisan bővíthető, a különböző formátumok közötti átjárást biztosítani igyekvő eszközök fejlesztésébe kezdett az utóbbi 2-3 évben.

Erre az egyik legjobb példa a Roland Professional A/V M-5000-es nyílt architektúrájú digitális keverő családja, amely a saját meglévő REAC protokolljához, további 2db opcionálisan beépíthető modul számára előkészített csatlakozó felületet is tartalmaz.  Az M-5000-es keverők igény szerint Dante, MADI, Waves SoundGrid és további REAC kártyákkal bővíthetők.

roland_m5000c-full

A Roland M-5000 keverő család 2 bővítő portján keresztül a REAC mellett további elterjedt, modulokkal elérhető digitális audió hálózatokhoz való csatlakoztatási lehetőséget biztosít

A Yamaha QL-5-ös konzol a beépített Dante interfész mellett, szintén két további kártyával bővíthető. A Yamaha MY kártyacsalád ADAT, MADI, A-Net, Ethersound, RockNet, Optocore vagy további Dante portok beépíthetőségét teszi lehetővé. A frissebb CL szériás keverők szintén rugalmasan bővíthetők.

A DiGiCo a D2-es stage box rackbe építve biztosítja a MADI csatlakoztatás lehetőségét és külső protokoll fordítókat is kínál, mint a PurpleBox, amely a MADI jelet alakítja CAT5-ről optikára,

A Music Group csoport tagjaként a Klark Teknik is kínál olyan hálózati átjárókat, amely a MIDAS keverők, vagy bármilyen AES50 eszköz felől biztosít átjárást a Dante, MADI, CobraNet, EtherSound hálózatok felé.

A Focusrite RedNet szintén több fajta protokoll között biztosít átjárást. A gyártó elsődlegesen választott digitális audió átviteli protokollja a Dante, de a RedNet eszközök tudnak AES/EBU, S/PDIF, ADAT és MADI formátumokból is fordítani.

Új eszköz a piacon a MOTU 112D Thunderbolt/AVB/USB audio interfésze és mátrixa, amely 24 csatorna AES/EBU digitális ki-, bemenet, 24 csatornányi ADAT optikai be-, és kimenet és 64 MADI csatorna, 48 csatornán történő keverését és AVB hálózatra küldését teszi lehetővé. A hardver erejének köszönhetően 112 be és 112 kimenetnyi, összesen 224  különböző digitális formátumú csatornát használhatunk egy időben. Az eszköz a DiGiCo 56 csatornás MADI implementációjával is kompatibilis.

Konklúzió

Összefoglalva a fentebb leírtakat, látható a fejlődés iránya. A digitális audió protokollok jelentős hangminőség veszteség nélküli adatátvitele, a fizikai telepítés egyszerűsége, a szükséges CAT kábelek alacsony ára és a digitális technológia költséghatékonysága egyértelmű előnyökkel rendelkezik. Azonban jó lenne, ha már valamerre eldőlne a “formátum háború” és a gyártók egy irányba koncentrálnának. A felhasználók élete sokkal egyszerűbbé válhatna és különösebb fejtegetések  nélkül valóbban kihasználhatnák a digitális audió hálózati technológia által nyújtott lehetőségeket.

Szerencsére fáradnak már a gyártók és kezd látszani az alagút vége. Várhatóan végső győztesként a Dante és az AES67 kerül ki a csatából és látva az eddigi eszközfejlesztések mennyiségét és a formátum támogatást ez így is lenne észszerű. A Dante saját tapasztalataink alapján jól zabolázható, viszonylagosan felhasználóbarát és működőképes rendszer. Ehhez hozzájárul, hogy az Audinate mindent megtesz a szakemberek felkészítése és a protokoll népszerűsítése érdekében. Azonban az AVB lobbi is nagyon erős, és ha kellő mennyiségű nagynevű gyártót tud megszerezni támogatónak az IEEE, még bármi előfordulhat. Egyenlőre a másik oldal erősebbnek tűnik.

Bízok benne, hogy a cikk, egy sorozat első részeként kicsit segített eligazodni a digitális audió adat átviteli rendszerek útvesztőjében. A következő rész érkezéséig írd meg nekünk Te mit tudsz a témáról, oszd meg velünk a saját tapasztalataidat!

 

Forrás:

Hanghír.hu

Hivatkozások:

Ezt is látnod kell!

Bővült az FBT VERTUS családja

Kibővült a Vertus család, ami nem csak új típusokat de velük együtt új tulajdonságokat is …

Vélemény, hozzászólás?